Tartalom:

  • A 2008 augusztusi túladagolásokról
  • Lezárult az EgészségIskola 2008/2009-es őszi féléve
  • Mégis él a Droglátó?
  • Novemberben finn, belga és amerikai vendégeink voltak

  • Felhívások
  • Média megjelenéseink
  • Támogasson minket!
  • Az interjúk feltárták, hogy a túladagolás időpontjában egyik elhunyt sem állt kezelés alatt, de korábban mindegyiküket kezelték drogprobléma miatt, szinte minden, lehetséges kezelési formában: ambuláns és fekvőbeteg ellátásban, rehabilitációs otthonban és metadon-fenntartó kezelésben. Az elhunytak közül a legfiatalabb is 28 éves volt; a legrövidebb droghasználói karrier is 4 éves volt, a többi esetben a heroin-használat több mint 10 évig tartott. Tehát nem "új", tapasztalatlan fogyasztókról van szó. A szakirodalomban önmagában az utcai heroin koncentrációjának ("tisztaságának") növekedését nem tartják a halálhoz vezető oknak: más, a heroinnal együtt fogyasztott szereket, pszichoszociális tényezőket (súlyos, negatív életesemények, súlyos stresszek jelentkezése), illetve a hosszú ideje használók testi betegségeit, leromlott testi állapotát teszik felelőssé a halállal végződő túladagolásokért. Ezzel szemben a fiatal, "új" használók túladagolásai állnak, melyek ugyan gyakrabban következnek be, de a fiatalabb használók testi és pszichoszociális állapota miatt ezek a legtöbb esetben nem végződnek halállal.

    A hozzátartozókkal készített interjúk az előző tapasztalatokat megerősítették. Az interjúk alapján súlyos családi funkciózavarral találkoztunk minden esetben, gyakran a családtagok pszichiátriai, pszichoszomatikus betegségben szenvedtek, illetve maguk is alkohol- vagy gyógyszerfüggők voltak. Ezek a jellemzők azonban súlyosságuk és előfordulásaik gyakorisága tekintetében nem különböztek a Kék Pontnál jelentkező, hasonló droghasználói karrierrel rendelkező családok tulajdonságaitól. A meginterjúvolt hozzátartozók között társadalmilag leszakadó, többszörösen hátrányos helyzetű családokkal nem találkoztunk, ahogy az elhunytak életkörülményei sem voltak szélsőségesen rosszak. Az interjúk felhívják a figyelmet a hozzátartozók lelki támogatására, sőt segítő kapcsolatba vonására: a hozzátartozóknak akkor is célszerű szakmai segítséget kérni, ha a droghasználó gyermekük nem vállal kezelést. A látszat ellenére kritikus pont az, amikor a droghasználó drogmentessé válik: a megbomlott családi egyensúly, amely ugyan kórosan működött, ilyenkor sok esetben külső, szakmai beavatkozást kíván a visszaesés elkerülése érdekében.