Inspiráló vezetők látogatása a Kék Pontban

“Ismerjük a várost, amelyben élünk? Egy részét biztosan. De lehetnek olyan területei, problémái amelyekről nem tudunk, vagy nem akarunk tudomást venni. A város és sokszínű lakossága közötti komplex kapcsolatokat olyan kulcsfontosságú témákon keresztül ismerhetik meg, mint az oktatás, az egészségügy vagy a közlekedés. A résztvevők bővítik ismereteiket, és kapcsolatot alakítanak ki azzal a környezettel, amelyben ők személyesen dolgoznak, valamint a szervezetük működik. Kicsit megkérdőjelezzük a Budapestről kialakult képet…Szembesülhetünk azzal, hogy a megszokott útvonalainktól pár utcányira mennyire más világ fogad minket, milyen emberek között élünk. Megismerhetünk olyan vezetői példákat, kezdeményezéseket, amelyek a saját szakmai területünktől távol állnak, ugyanakkor érintenek bennünket, mint Budapest, Magyarország lakosait és vezetőit. Rálátást kaphatunk arra, hogy a saját „buborékunkon” kívül miként lehet vezetni, miként lehet másokkal közös célokért dolgozni.” – így  ajánlotta soron következő modulját a résztvevőknek   a Common Purpose Meridián vezetőképzés, melynek keretében egy tucat, a verseny és a kormányzati szférában dolgozó vezető látogatta meg január 30-án a Kék Pont békásmegyeri ambulanciáját. A vendégeket a képzés egyik alumnia fogadta, Barna Erika kommunikációs igazgatónk.

Progresszív nonprofit vállakozási ötletek és a társadalom legkülönbözőbb rétegeihez szóló érzékenyítő kommunikációs stratégiai javaslatok hangoztak el a találkozón, amelyek nekünk is nagyon inspirálóak voltak. A CP képzés résztvevői nem először jártak nálunk, és most is, mint mindig, nagyon izgalmas tapasztalat volt kölcsönösen rácsodákozni hétköznapi párhuzamos valóságainkra, amelyek nem is a végtelenben, de egy 3-4 órás közös munka, aktív workshop után mégis találkoztak. Sok közeljövőt érintő tervünkhöz megerősítést kaptunk és több igazán elgondolkodtató kisérlet ötlete született meg. Látszólag nem nagy, mégis fontos sikerként könyvelhetjük el azt is mindig, amikor  a résztvevők között akad olyan, aki a búcsúkörben őszintén megosztja velünk azt, hogy milyen fenntartásokkal, vagy idegenség érzéssel érkezett hozzánk. Hogy  sosem drogozott, nem is ismer olyat aki drogozott, mi köze is lehet neki ehhez a témához, és egyébként is, vajon nem magának köszönheti leginkább az, aki szenvedélybeteg lett?  Majd a végén úgy távozik, hogy  látja a kapcsolódást, hogy a függőség így vagy úgy, de mindenki környezetében ismerős probléma, mindannyiunknak közünk van hozzá…

Azon leszünk, hogy ezek a találkozások,  kapcsolatok beérjenek, és a drogjelenség, szenvedélybetegségek hazai kommunikációja nyíltabb, őszintébb legyen, a Kék Pont pedig egy folyamatosan megújuló, progresszív szervezetként működjön tovább.